A CITROM SZAPORÍTÁSA ÉS NEVELÉSE

A Himalája déli lejtőin vadon tenyésznek a mai kultúrcitrom ősi típusai. Napjainkban Olaszország, Spanyolország, Görögország, India, Irak, Palesztina, Brazília, Kalifornia és Japán a termesztés fő központjai. A citrom — Citrus limon — a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozik, a 33 fajt magába foglaló Citrus nemzetség tagja. Egyik közeli rokona a Citrus medica, a savanyú citrom szintén kultúrnövénynek számít, mert ipari nyersanyagként termesztik.

Az egzotikus vidékekről származó ritkaságok mellett a citromfélék családjának tagjai hazánkban is előfordulnak. Tölgyeseink honos növénye a Kőrislevelű ezerjó vagy erősfű (Dictamnus albus) a család szép képviselője. A rutafélék családja a citromon, narancson és mandarinon kívül sok gyönyörű díszítő, mézet adó, gyógyító és más hasznot hajtó növényt is magában foglal.

Magyarországon a szobai tartás nyomaira már a múlt század első felében rábukkanhatunk. Néhány vidéken termesztésének hagyományai alakultak ki és sok szép, virágzó-termő példánya díszlik hazánkban.

A citrom erőteljes, felfelé törő ágrendszert fejlesztő cserje vagy kis fa. Hajtásai kezdetben zöldek, majd 1 éves kortól megfásodnak és szürkésbarna színűek lesznek. Levelei kemény tapintásúak, viaszos zöld színűek, enyhén fogazottak. A vesszőkön gyakran találhatók tövisszerű képződmények. A levél nyele rövid, keskeny — levélke nem található rajta. Nagy virágai öt fehér sziromlevélből, jól fejlett porzókból és erős, bunkós végű termőből épülnek fel. Gyakori a nagy számban fejlődő virágok között a fejletlen termőt és bibét tartalmazó típus. A sziromlevelek külső oldalán sokszor lilás színeződés figyelhető meg. A virágok egyesével vagy többesével a levelek hónaljában jelennek meg és erős, jellegzetes illatúak. Gyümölcseik kezdetben zöldek, majd megsárgulnak, alakjuk hosszúkás, csücsökben végződő. Héjában olajmirigyek találhatók, ezek illó olajat tartalmaznak. Többrekeszes termésházában sok mag képződik. Magjai egyik oldalukon elvékonyodók, fehéressárga színűek.

A citromok magvetéssel, szemzéssel, dugványozással és oltássa szaporíthatók. A magból fejlődő növények csak hosszú idő után virágoznak és terméseik a narancsot kivéve, általában gyenge minőségűek. A sokcsírás citromféléknél — ez a narancsnál a leggyakoribb — magvetéssel is kaphatunk az anyanövénnyel teljesen megegyező típusú utódokat, de ennek gyakorisága elég kicsi. A magcsemetéket ezért ajánlatos szemezni vagy oltani.

A szemzések és oltások alanyainak 2—3 éves magcsemetéket használhatunk. A termésből kiszedett magokat lemossuk és cserepekbe vagy ládába vetjük. A magokat a felső homokrétegbe 1—2 cm mélyen rakjuk, a homok alá humuszban gazdag, laza szerkezetű földet rétegezzünk. A cserepeket üveglappal takarjuk le és meleg, 20—25 °C körüli helyen tartsuk. A talaj állandóan nedves legyen. A csíranövények 2—3 hét elteltével megjelennek a talaj felszínén, ilyenkor az üveglapot távolítsuk el, és szoktassuk szárazabb levegőhöz a kis magnövényeket. A 2—3 leveles növényeket egyenként ültessük cserepekbe. A főgyökerek hegyét csípjük le, ezzel az oldalgyökereknek gyorsabb fejlődését segíthetjük elő. Tavasztól nyár végéig szemezhetünk. A citromnak jó alanya a citrom és narancs. A narancsalanyok jó hatásúak a nemes rész növekedésére és termésének minőségére. A citromalanyon a növekedés erőteljesebb és a termések sokáig rajta maradnak a fákon. Szemzéshez növekedésben levő, egészséges magcsemetéket válasszunk. Jó eredésre akkor számíthatunk, ha az alany héja könnyen elválik a farésztől.

Az alany héját T vagy fordított T alakban vágjuk be és a nyugalmi állapotban levő hajtások szempajzsait a levéllemez eltávolítása után csúsztassuk a héj alá. A szemzéseket rafiával szorosan kötözzük be. A farésszel együtt vágott szemek is megerednek, de jobb eredményt kapunk farész nélkül. A szabályos, hengeres hajtásokról könnyen vághatunk széles szempajzsokat. Gyakori jelenség azonban a citromféléknél, hogy lapos keresztmetszetű hajtások fejlődnek, amelyeken a szemek erősen kidudorodnak. Ilyen esetben keskeny, vastag fájú szempajzsokat tudunk csak vágni, amelyek rosszul vagy egyáltalán nem erednek. Ebben az esetben különleges ék alakban vágott szemekkel jó eredményt érhetünk el. Az alanyokon a héj kifli vagy L alakú bevágásával kialakított nyílásokba jól beszoríthatók a szemékek és hasonlóan bekötözhetők, mint a normális T szemzések. Párás félárnyékos helyen szemzéseink 2—3 hét alatt megerednek. Ekkor a kötözést távolítsuk el, és a szemzés fölött 8—10 cm-rel az alanyt metsszük le. A megmaradó rész az előretörő nemes hajtás támasztékául szolgál, hozzákötözve a nemes hajtás szabályos helyzetét könnyen tudjuk biztosítani, ami a későbbi szép korona kialakításának egyik feltétele. 10—15 cm-es növekedés után az alany csonkját a szemzés helyéig vágjuk vissza és a nemes hajtásokat a gyorsabb elágazás érdekében 4—5 levélre csípjük.

A citrom gyorsan és jó eredménnyel szaporítható dugványozással. A 2—3 leveles, nyugalomban levő hajtásokról származó részek a tavaszi, nyár elejei időszakban erednek jól. A dugványokat csak jó minőségű, termő fákról szedjük, hasonlóan a szemzőhajtásokhoz. Az alsó levelet, levélnyéllel együtt távolítsuk el, a felsők lemezét felére vágjuk vissza. A homokkal takart humuszos komposztfölddel töltött cserepekbe vagy ládákba, 2—3 cm mélyre süllyesszük a dugványokat. A homokrétegben jól gyökeresednek, majd a gyökerek gyorsan behatolnak a homok alatt levő tápanyagban gazdag rétegbe és innen táplálhatják kiültetésig a megjelenő hajtásokat. A jó gyökeresedéshez állandó nedvességet és magas párát kell biztosítani. A szaporító-cserepeket ezért üveglappal fedjük. A dugványok eredéséhez 5—6 hét szükséges. A hajtásfejlődés megindulása után a kis növényeket külön-külön ültessük cserepekbe. Gyakori szaporítási mód az oltás. Így gyorsabban kaphatunk nagy növényeket (héj alá oltás, oldalékezés). Tavasszal vagy augusztusban oltsunk fiatalabb és idősebb alanyokra egyaránt. Jó eredményhez vezet az oldalékezés. Ebben az esetben az alany ferde bevágásába erősítjük az ék alakúra vágott oltóhajtásokat. Az oltványokat párás, félárnyékos helyen tartsuk. Az eredéshez 3—4 hét szükséges.

A citromfákat edényben neveljük. Nyáron a szabadban tartott növények lombozata egészségesebb, tartósabb, kevésbé érzékeny a környezeti tényezők hirtelen változására. A szabadban tartott fákat az erős napsütéstől, erős széltől és száraz környezettől védeni kell. Meleg nyári időszakban gyakoribb öntözéssel, lombpermetezéssel védhetjük növényeinket. A szabadban fejlődő fákat az őszi fagyok előtt — szeptember közepén —, ha már a hajtások jól beértek (növekedésüket befejezték), rakjuk védett, zárt helyre, ahol 3—4 °C-os hőmérsékleten, minimális öntözéssel szépen telelnek. A teleltetés alatt tapasztalható részleges lombhullás természetes folyamat. A levelek csak 2—3 évig élnek, utána megsárgulnak és lehullanak. Az erősen kopasszá váló fák a következő nyáron ismét besűrűsödnek. Tavasszal a fagyok után újra kirakhatjuk nyári helyükre. A fiatal növényeket az első években az új hajtások visszacsípésével alakítani kell. A következő években már csak ritkításokat végezzünk a koronákon.

Lakásban is teleltethetjük növényeinket, de fűtött szobában gyakran kihajtanak és a fényhiány következtében megnyúlt vízhajtások fejlődnek, melyek lerontják a fa szépségét. Az egész évben szobában tartott citromfákat nyáron napfényes helyen tartsuk és lehetőleg fűtetlen vagy alig fűtött szobában teleltessük. A citrom a közömbös vagy gyengén savanyú kémhatású talajokat kedveli. Földjének készítéséhez komposzt, melegágyi vagy érett trágyaföld, lombföld és kevés savanyú tőzeg szükséges. A túlzottan meszes, lúgos talajokon fejlődési rendellenességek, lombsárgulások, hiánytünetek jelentkeznek. Gyakori jelenség a meszes talajban fellépő vashiány, melyet a levelek ereinek sárgulásából, a fiatal levelek sárgulásáról és csökkent méretéről ismerhetünk fel. Vastartalmú tápoldatokkal (vaskelát, klorofer) vagy átültetéssel megakadályozhatjuk e jelenség erősödését.

Megfelelő földkeverék esetén és lágy öntözővíz segítségével kitűnő feltételeket teremthetünk a citromfa fejlődéséhez.

A citrom tápanyagigényes. A jól fejlett növényeket a vegetáció folyamán havonta trágyalevezzük vagy tápoldatozzuk. Az edények földjét trágyával is takarhatjuk. Műtrágyázás esetén a következő arányokat tartsuk szem előtt: nitrogén 1, foszfor 0—0,75, kálium 1,25, magnézium 0,07, bór 0,1. A pétisó helyett az ammónium-nitrátot vagy kénsavas ammóniát, KCl helyett a Ka2SO4-et használjuk. Jó hatású a baromfitrágya vagy az abból készült trágyalé. Rendszeresen öntözzünk, de óvatosan, mert a citrom érzékeny a túlöntözésre. Ebben az esetben levélsárgulás, levélhullás, növekedési szünetek jelentkezhetnek. A citromnövénynek egy évben általában három növekedési szakasza van. Az új hajtások rendszeres visszacsipésével (3—4 levélre) biztosíthatjuk a gyors virágzást. A virágok általában a 4. elágazáson jelennek meg.

A jól fejlődő szemzett és oltott növények 2—3 éves korukban kivirágoznak és teremnek. A citromok fő virágzási ideje a tavaszi, nyár eleji hetekre esik, bár előfordulnak folyamatosan virágzó típusok is. A virágok öntermékenyülők, azonban a beporzó rovarok ritka látogatása miatt ajánlatos finom ecsettel a kinyílt virágok portokjait a bibéhez dörzsölni, nyomkodni. A bibe hosszú ideig fogékony (3—10 nap).

Mesterséges beporzás segítségével a virágok jól termékenyülnek, 2—3 nap elteltével a kötött virágok szirmai és porzói lehullanak és a virágkocsányokon jól kivehetők a kis termések.

A termések még abban az évben kifejlődnek és ha télen is meleg helyen tartjuk a fákat, február—márciusban beérnek. Hideg teleltetés esetén csak a következő tavasszal vagy nyár elején szüretelhetünk. Ilyenkor a termések és virágok együtt találhatók a fán.

Az először termő csemetéken az első virágzásból csak 1—2 termést hagyjunk meg, hogy a fa egyensúlyát biztosíthassuk. A következő években fokozatosan növelhetjük számukat, de ezt mindig a korona állapota és a levelek száma határozza meg. A citrom gyakori kártevői a pajzstetvek, gyapjastetvek, levéltetvek és atkák. A tetves növényeken általában a korompenész megjelenésére is számítani lehet. A tetvek lemosással, káliszappanos mosással, permetezéssel (hetente ismételve) elpusztíthatók. A takácsatkák ellen kénporozással védekezhetünk. Szabadban tartott nagyobb növényeknél a forgalomban levő permetezőszereket használhatjuk. Gombás és baktériumos betegségek nem károsítják a hazai citromfákat.

A citromok, ha végleges nagyságukat elérték, fokozatosan sárgulni kezdenek. A sárgulás kezdetétől szedhetők. A fán hagyva teljesen megsárgulnak és sokáig rajta maradhatnak. A nem teljesen érett gyümölcsök utóérnek. A terméseket ollóval vagy késsel, kocsánnyal együtt szüreteljük, hűvös helyen hosszú ideig tárolhatók.

A citrom leve sok C-vitamint (40—70 mg%), A- és B-komplex-vitaminokat és P-vitamint tartalmaz. Levének fertőtlenítő, csontfejlesztő, anyagcserezavarok elleni és érelmeszesedést gyógyító hatása közismert. Különleges anyagai miatt kozmetikai célokra is felhasználható (haj-, kéz- és arcápolás).

A nyers fogyasztáson kívül körítések, illatosító fűszerek, pástétomok, kandiscukor, zselék és fagylalt készítésére használható. Értékes melléktermékei, a citromsav, pektin és citromolaj nélkülözhetetlen ipari nyersanyagok. Sűrített leve népszerű ital.